Mi történt – és mi nem történt – miközben tervben volt

Volt egy tervem a tavaszi időszakra. Azt hittem, tudom, hogyan fog kinézni, mit fogok csinálni.

Terveztem tavaszi színpalettát, szép színes szagos katalógust hozzá, csodaszépen feltöltött webshopot, új modellfotókat, egységesebb vásári megjelenést, aktívabb közösségi médiás jelenlétet, új debreceni üzletbe költözést, stukturáltabb vásárszervezést...

Szóval sokkal tudatosabban akartam nekimenni, mint eddig: nem csak új darabokkal készültem, hanem a megjelenésbe, grafikába is sokkal több energiát tettem bele. Szerettem volna, ha az egész Ankhlandia vizuálisan erősebb, átgondoltabb, letisztultabb lesz.

Aztán jöttetek ti - és nagyon gyorsan kiderült, hogy ez az egész nem csak “jobban néz ki”, hanem tényleg működik is.

Ahogy reagáltatok az új színekre, formákra és a látványra, az teljesen egyértelmű volt. Nem kellett találgatni. Vittétek őket. Sok darabból már az első vásáron kifogytam, és ez volt az a pont, ahol minden felgyorsult: ez az egész egyszerre volt intenzív és nagyon jó érzés számomra.

Az, hogy amit csinálok, annak van értelme — és ezt nem én mondom, hanem ti mutatjátok meg — az mindent felülír. Igen, még a fáradtságot is:)

Hogy szeretitek, hogy viselitek, hogy visszajöttök. Vannak, akik már ismerősként érkeznek, és vannak, akik most találkoznak vele először, és azonnal bele is szeretnek.

Ez az a pont, ahol már nem csak "lesz belőle valami", hanem látom is, hogy működik.

Nem csak a darabokra reagáltatok. Hanem az egészre. Az összképre, a megjelenésre, arra, ahogy az Ankhlandia most megjelenik. Ezt belülről sokszor nehéz látni, és pont ezért számít annyira, hogy ti ezt ennyire tisztán visszajelzitek.

A vásárok menet közben változtak, és ehhez alkalmazkodni kellett. Nem mindig úgy alakult, ahogy eredetileg terveztem, de ez nem megtörte a folyamatot, hanem inkább tovább formálta. Ahhoz igazítottam mindent, amit közben láttam: mi fogy, mi működik, mire reagáltok.

A terv így lassan háttérbe került, elengedtem az elején még fontosnak hitt dolgokat, és elkezdtem úszni az árral.

És ami ebben az egészben a legerősebb:

nem kellett győzködni senkit.
Nem kellett “elmagyarázni”, hogy miért jó.

Ti azonnal értettétek, és reagáltatok rá. És ettől lett az egész több.

Nem attól, hogy minden előre ki volt találva, hanem attól, hogy együtt alakult — a valóságban, nem papíron.

És ennek most már látszik a következő lépése is. Egyre nagyobb terekbe kerül az Ankhlandia, egyre több emberhez jut el, és már nem csak Budapest körül mozog.

Nyári fesztiválok, többnapos jelenlétek, egészen más ritmus, mint eddig — a Művészetek Völgye és a Belfeszt már biztos pontok, Debrecenben a Mihály-napi vásár is, és ha minden összeáll, akkor még ennél is nagyobb térbe lép tovább.

Nem azért, mert ez volt előre kitalálva, hanem mert egyszerűen ebbe az irányba nőtte ki magát.

És közben én is egyre jobban élvezem.

Köszönöm, hogy ennyire együtt alakul.

(A webshopot pedig… tényleg feltöltöm a héten😄)