Az elmúlt időszak – belülről

Az elmúlt hetekben sok időt töltöttem az Ankhlandiával. Nem azzal, hogy új darabokat tervezzek, hanem azzal, hogy visszanézzek arra, amit eddig felépítettem. Szövegeket olvastam újra, képeket válogattam, adatokat néztem, és közben próbáltam megérteni, hol tart most— és hol tartok benne én.

Volt ebben valam kellemetlen bizonytalanság is. Amikor az ember hosszú ideig finomít, könnyű elveszíteni azt az érzést, ami miatt az egészet elkezdte. Volt nem kevés olyan pillanat, amikor úgy éreztem, túl sok lett a keresőszó, a beállítás, a láthatóságért vívott harc. Mintha a számok és kulcsszavak hangosabbak lettek volna annál, amit valójában mondani szeretnék.

Újrafogalmaztam sok mindent. Nem azért, hogy más legyek, hanem hogy közelebb kerüljek ahhoz, amit eredetileg el akartam mondani. Ahhoz az érzéshez, ami a formákból, a természet mozgásából és a kézzel alakított részletekből indul. Fontos volt számomra, hogy aki rátalál ezekre az ékszerekre, ne csak egy tárgyat lásson, hanem egy érzést, üzenetet, hangulatot kapjon.

Most várakozó állásponton vagyok, türelmesen várom, hogy mindez beérjen – bár ez nem az erősségem. 😊 Miközben naponta többször nézem a mérőszámokat és az analitikákat, azzal bíztatom magam, hogy rengeteget tanultam, kiléptem a komfortzónámból, fejest ugrottam egy újabb „nemszeretem” témakörbe – és talán már kezdem kapargatni a felszínét- és előbb vagy utóbb, de lesz is eredménye.

Ha szeretnétek, ti is segíthettek: nézzétek meg, osszátok meg, írjatok visszajelzést, mondjátok el a gondolataitokat – minden apró gesztus számít, és rengeteget jelent számomra.